Galilea

Mielőtt erről a történelmi országrészről szóló értekezésbe belekezdenék, egy kényszerű kitérőt kell tenni. A XIX. században élt Nietzsche mondta, hogy „Isten halott”. Aztán ilyeneket írt le:
„A vallás lealacsonyította az emberfogalmat; szélső konzekvenciája, hogy minden jó, nagy, igaz felette áll az embernek és a kegyelem ajándéka.” „A dolog humora, tragikus humor: Pál nagy stílusában éppen azt állította vissza, ami ellen Jézus prédikált, ami ellen harcolni tanította tanítványait.” Az apostolok és tanítványok: „A legalacsonyabb származású népség, részben csőcselék, nemcsak a jó, hanem a becsületes társaságnak a kitaszítottjai, a kultúrának a szagától is felnőtt emberek, neveltség, tudás, sejtelem híján arról, hogy szellemi dolgokban lelkiismeret is lehetséges, vagyis – zsidók: ösztönösen okosak, minden babonás kelléknek, tudatlanságnak birtokában, ami elősegíti a megtévesztést.”
A negatív véleményekből pusztán az utóbbi mondattal foglalkozva. Ma már tudjuk, hogy a tanítványok egy kivétellel galileaiak voltak, közülük Lévi-Máté, az adószedő volt az egyetlen írástudó (akkoriban rendkívül kevesen tudtak írni-olvasni), és Júdás volt az egyetlen zsidó. Ahogy a Jézussal együtt keresztre feszített két ember is galileai volt, hiszen ezt a kivégzési módot a zsidók esetében nem alkalmazták.

A farizeusok veszélyesnek tartották Galileát. Jogosan. Makkabeus Simon kiköltöztette a zsidókat, mert ott állandó atrocitások érték őket. Vad, de becsületes, a zsidók szerint „pogány” népség lakott arrafelé. Több, a rómaiak ellen irányuló lázadás Galileából indult ki, amit egyébként a zsidók „galil hág gojim”-nak, vagyis a nem zsidó népek (ld. goj) földjének neveztek. Angol fordításban: „galil of the gentiles”, vagyis a „nem zsidók országa”.
A júdeaiak megvetették az ott lakókat. A farizeusok ám ha-arecnek, vagyis parasztnak mondták a galileaiakat. Egy Talmudból vett idézet: „Egyetlen férfi sem veheti feleségül az ám ha-arec lányát, hiszen olyanok ők, mint a tisztátalan állatok, és feleségeik, mint a csúszómászók…”
Nehezen értették a galileai héber tájszólást, vagyis az arámi nyelvet. A Talmudban leírt anekdota szerint egy férfi elment a jeruzsálemi piacra, hogy vegyen valamit, amit ő amárnak mondott. A kereskedők így gúnyolódtak vele: "Te ostoba galileai, olyasmit akarsz, amit meg lehet ülni (szamár = hamár)? Vagy talán innivalót (bor = hamar)? Esetleg valami ruhának való kelmét vennél (gyapjú = 'amar)? Vagy netán áldozatot akarsz bemutatni (bárány = immar)?"

Lehet, hogy erőltetett az összevetés a Jézus-korabeli Galilea, és a mai – Márai Sándor szóhasználatával – népek Krisztusa, Magyarország között?

A web-oldalt készítette: Dr. Zengő Elemér. Ugrás az elejére