Elmúlás

Az ősemberben az időtudat kialakulásával, a halál, vagyis az emberidő megszűnése vált a központi kérdéssé.
Tudósok szerint az emberben a gyűjtögető-vadászó életmódot követően a helyhez kötöttséggel, főleg pedig a városokba költözéssel alakult ki a stressz.
Az orvostudomány eredményessé és általánossá válása után viszont átalakult a haláltudat pl. azelőtt minden negyedik szülés járt komplikációval, legrosszabb esetben az anya, és a gyereke is meghalt. Régebben a halálismeret a mindennapi élet része volt. Szélsőséges példa lehet az, hogy Nagy Heródes, aki Jézus születése után négy évvel halt meg, a feleségét, unokáját, és már haldoklása idején a fiát is kivégeztette. A római hadvezér, Varus egy galileai felkelés leverése után isz. 6-ban 2000, nem tévedés, 2000 embert feszítetett keresztre.

Hybris

Jézus Jeruzsálembe érkezve tudatosan a hatalommal szemben pozícionálta magát. A legsúlyosabb tette Lázár feltámasztása, aztán a kufárok kiűzése volt a templomból (az abszolút valószínűtlen, hogy ostorral ütve tette volna – ez túlzás, és teljes félreértés).
Az akkori Judea 160-200 ezer fős lakosságából kb. 25 ezren éltek a beszedett tizedből, a templom körüli szolgálatból. Ha arra gondolunk, hogy a Barabbást kiabáló – nyilvánvalóan az utóbbiakból verbuvált – tömeg a Pilátus Antonia-udvarán csupán pár ezer ember lehetett, akkor rögtön érthetővé válik a Jézusra nézve végzetes közhangulat.

Különös, hogy Kajafás neve csak azért maradhatott fent, mert középszerű figura volt, mint annyi „politikus” a történelem folyamán. Nem volt képes rádöbbenni Jézus nagyságára.
Ne zárjuk ki logikailag azt sem, hogy felismerte, tudta, hogy egy Galileából származó Istenfiával áll szemben. Aki azonban abban a környezetben, a templom urai előtt csupán egy esetlen, halandó ember volt. Kajafás, mint vallása főpapja, és mint népvezető, a kivégzés mellett döntött (manapság úgy mondanák, hogy politikai gyilkosság volt). Kvalitásából fakadóan kizárólag ezt a primitív megoldást választhatta.

A sok közül egyetlen indokot kiemelve. Kajafás az elnyomó rómaiakkal való együttműködésre koncentrált. A galileai Jézus sikeresnek ígérkező szeretet-kultusza, a szegényekre kiterjedő félelem-nélküliség, és ezzel együtt járó életszeretet dicsőítése, és főleg a tömeghatás kialakulásának esélye szöges ellentétben állt Kajafás, és az akkori zsidó hatalmi elit érdekével.
Hozzá kell tenni, hogy Jézusnak lett igaza: halála után kevesebb, mint három évtizeddel az esélytelen zsidó háború lezárásaként a rómaiak felégették, lerombolták a templomot, ugyanakkor engedték, hogy a keresztények elmenekülhessenek, majd ahhoz is hozzájárultak, hogy visszatérhessenek Jeruzsálembe.

Ráadásul Kajafás szerencsétlensége az volt, hogy a vele szemben álló Jézus már tudta, hogy élete, és majdani halála értelmet nyer, a kereszténységet az akkori emberiség – az apostolokon, tanítványokon, az ismeretségi körön, és a beszédeinek hallgatóságán keresztül – már elkezdte befogadni.

Mondatok

Amikor Jézus elindult Jeruzsálembe, már érezte, tudta a halálát.
A Gecsemáné kertben teljesen egyedül volt, miközben a három kedves tanítványa elaludt a közelben.
„És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Márk 8.36)
Különös, egyes szám egyes személyben leírt mondat, amit Máté és Lukács is jegyez. Jézus kettősségéről szól itt, ebben a rendkívüli szituációban. Érdemes nagyon elgondolkodni rajta. Az is egyedivé teszi, hogy elvileg nem volt, aki hallja – akárhányszor is mondta –, hiszen a tanítványok aludtak, majd rögtön utána Júdásék, a templomi őrség elvitte Jézust. Vagy pedig mégis Ő mondta el a tanítványoknak, s ha igen, vajon miért tette?

Másik különös mondat a keresztfán hangzott el:
Elói, elói, lama sabaktani – azaz lefordítva: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 9.34) Az előbbihez hasonló kettős természetről van szó.
Arámi nyelven kimondott mondat. Megint az a kérdés, hogy ki hallotta? Zsidók nem vehettek részt a kivégzésen, mert Mózes törvénye szerint az a „tisztátalanság fertőzése”. Férfiak ugyancsak nem lehettek ott. Egyébként annyira nem értették, hogy mit mondott Jézus, hogy „…az ott állók közül néhányan, amikor ezt hallották, így szóltak: Lám, Illést hívja.” (Mt 9.35) Van egy érdekes felvetés, hogy valójában a lama sabag ta-nim kifejezés hangozhatott el, és eszerint „vedd az örökkévalóságba a megsebzettet” szavakat kiáltotta Jézus.

Tekintetek

A korabeli történelem tanulmányozásának egyik legszomorúbb konklúziója az, hogy Jézust nem felfeszítették, hanem ráfeszítették a keresztre. Magyarán a katonák ott, az asszonyok között, az embermagasságú kereszten végezték ki Jézust. Ha közel engedték őket, akkor szemtől szemben.

A web-oldalt készítette: Dr. Zengő Elemér. Ugrás az elejére