Idő

Az ősemberben az időtudat kialakulásával, a halál, vagyis az emberidő megszűnése vált a központi kérdéssé.
Tudósok szerint az emberben a gyűjtögető-vadászó életmódot követően a helyhez kötöttséggel, főleg pedig a városokba költözéssel alakult ki a stressz.
Az orvostudomány eredményessé és általánossá válása után viszont átalakult a haláltudat pl. azelőtt minden negyedik szülés járt komplikációval, legrosszabb esetben az anya, és a gyereke is meghalt. Régebben a halálismeret a mindennapi élet része volt. Szélsőséges példa lehet az, hogy Nagy Heródes, aki Jézus születése után négy évvel halt meg, a feleségét, unokáját, és már haldoklása idején a fiát is kivégeztette. A római hadvezér, Varus egy galileai felkelés leverése után isz. 6-ban 2000, nem tévedés, 2000 embert feszítetett keresztre.

Emberiséggé válás

A negatív tényezőktől kiindulva nézzünk néhány érvet, amelyek ezt a folyamatot bizonyítják. Az 1914-es háború után az mondták az emberek: a „nagy háború”. A második világháború után már sorszámozták.
Klímaváltozás. A természet globális károsodása – a fejlődés, a technika miatt.
Az emberek helyi, elsősorban városi, aztán az egész földre kivetíthető „túlszaporodása”.
Tényleges föld-ismeret. Közlekedés. Kontinensek közötti repülőjáratok.
Virtuális emberiség-tudat. Globális kommunikáció. Műholdak. Internet.

Egy

A magyar gondolkodás sajátos eleme ez a számjegy, sok nyelvész, művelődéstörténész foglalkozik vele. Kiemelve a legjobb példát, ami különlegesség a földön: nekünk egy koronánk van, vagy ami még erősebb bizonyíték, hogy a honfoglaló Árpád fejedelem nevét egyik királyi család sem adta a fiúgyermeknek.
Ez a legnagyobb kérdés a Bibliában: az egyes, és többes szám viszonya. Bizonyos vonatkozásban az idézetek mind az utóbbit mutatják: „Ő szabadítja meg a népét bűneitől”, „…a bűnbocsánatot minden nép között”, „…hordozza a világ bűneit”. Miután rohamosan válik koherens, összefüggő emberiséggé az emberiség, feltehető kérdés az, hogy Jézus kivétel nélkül az összes, de külön-külön egyes emberre gondolt, vagy pedig az emberek összességére? A kérdés azért is jogos, mert a tanítványokról egyenként beszélt, a vele találkozó emberekről egyes számban szólt – tehát az említett idézetekben is használhatta volna ezt a kifejezést: minden egyes ember (bizonyosan van ennek megfelelő forma az arámi, és a görög nyelvben is).
Talán az is elképzelhető, hogy az említett, bűnnel kapcsolatos jelentéstartalom fokozatosan átcsúszik az emberiségre?

Üvegbeton

Tételezzük fel, hogy Jézus nem az egyes emberekről, azok összességéről szólt, amikor a nép, minden nép, világ bűneiről beszélt. Mert abban az esetben a hívőnek át kell értékelni magában a bűnbocsánat kérdését.

Krisztus nem az egyedüli emberért szenvedett, hanem többes számban a gyülekezetért, az egyházért, a benne hívőkért, és feltétlenül hozzá kell tenni: az emberiségért. Mondhatjuk azt, hogy ez a jézusi szeretet egyetemessége.

„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik a bűnöknek bocsánatára.” (Mt 26,28)
„Mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (Jn 2,2)
A másik tényező pedig az, hogy a bűnök megbánása és az örök élet ígérete szorosan összefügg. A Krisztus utáni időkben valószínűleg azért alakult ki a rendszeres bűnbocsánat és áldozás gyakorlata, mert a halál mindig közel volt az életkortól teljesen függetlenül, és bekövetkezhetett teljesen váratlanul is.
Ezt bizonyítja az a tény, hogy manapság, amikor az elmúlás egyre közeledik, az életkor függvényében egyre többen járnak templomba.

Az úrvacsorát a hívő ember veszi magához, de az előtte, mögötte, mellette álló is részesedik belőle. A katolikus templomban látható feszület fájdalma nem egyedül őt érinti, hanem a teljes közösségét. Fennhangon, együtt bánják meg bűneiket - ez rendben is van -, de a gyóntatószékben a bűnök másik emberre, közösségre való hatásáról is kellene szólnia.

A legnehezebb következtetés az, hogy a gyülekezetek tagjai, és a templom falain kívüli emberek egymásra vannak utalva, hiszen a bűnbocsánat univerzális jellegéből adódik a felelősség közössége is.

Bárányvér

Illés után ugyancsak az Ószövetségre utalva, és Mózest idézve: „Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozati bárány kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron, az Úr tűzáldozataira téve. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, vétkéért, amiben vétkes, bocsánatot nyer.” (3 Móz 4.35)

Lényegében a zsidó Pál apostol fejti ki az életáldozat, a helyettes áldozat kérdését.

Jézus áldozatos élete az egész emberiségnek, a teljes emberiségnek szóló figyelmeztetés, aminek a világ mai változásával, annak felgyorsulásával mind erőteljesebbé kell válnia, miszerint az életszeretet jegyében küzdeni kell a mindenkori, hit nélküli világhatalom ellen.

A web-oldalt készítette: Dr. Zengő Elemér. Ugrás az elejére