Adventus Domini. Várakozás az Úr eljövetelére.
Akkoriban Mária, és a családja, környezete nagyon várta a gyermek megszületését, de különösképpen néhány teljesen idegen ember is. Máté leírása szerint messze földről, napkeletről érkező mágusok voltak azok, akik a „csillagok állása” alapján kiszámították a messiás születését Júdeában, és eljöttek, hogy megbizonyosodjanak tételük igazáról. (A mágus szó egészen mást jelentett Máté korában, mint manapság.)
Az alábbi két írás közül a második egy elképzelt várakozást mutat be, melynek van néhány valóságos eleme is. Napjainkban történik, és teljesen korhű abban a tekintetben, hogy a cibertérben bonyolódik az esemény.

CSILLAGFÉNYEK
amelyek pontosan annyira párhuzamosak, mint amennyire nem

Az első csillagok felkeltével lassult a karaván, majd egy lejtő alján intett a vezető, és megálltak a tevék, lekászálódtak az utasok. Nem voltak sokan, tizenhárman kezdték felverni a sátrakat az öt babiloni csillagásszal együtt, akiket a nép bölcseknek, és egymás között Marduk-papoknak nevezett.
Ők aznap csatlakoztak a többiekhez, még fáradtan az előző napi ünnepség után. Erről beszélgettek vacsora közben. Hitük szerint az éjszakai égbolt mindenre magyarázatot ad. Hét évvel ezelőtt kiszámították, és akkor meg is hirdették a nép előtt, hogy egy nagy messiáskirály fog születni Júdeában. Ezt abból következtették ki, hogy a királycsillagot, vagyis a Mardukot fél éven belül háromszor közelíti meg a másik vándorbolygó, a kitartó Ninurta a Júdeát jelentő Halak csillagképben. Harmadszor éppen akkor, amikor terveik szerint Jeruzsálembe fognak érkezni.
Ennek bizonyossága a Marduk-papok számára létfontosságúvá vált, ezért indultak el a veszélyes útra.

Múlt az idő, hosszú idő óta már nem az Eufrátesz közeli, bőtermő földek mellett haladt a karaván, arrafelé már nem voltak öntözőcsatornák, nem kellett kerülgetni az utakon haladó nyájakat, embert már alig láttak.
Egyik nap estefelé érkeztek egy karavánszerájhoz. Különös volt, hogy nem fogadta őket a szokásos zsivaj, üres volt a ház. Megálltak az épület mellett, és a vezető mondta, hogy körülnéz. A fiatalabb csillagász bement az egyik ajtón.  Tömjén és illatos füvek igen erős, fojtó szaga fogadta. A félsötétben az egyik padon meglátott egy nagyon szép, színes gyerekruhát. Kihozta, és éppen mutatta a többieknek, amikor visszaért a vezető, aki rákiáltott, hogy azonnal dobja vissza a házba. Az ott lakók vagy elmenekültek, vagy meghaltak: az út szélén látott egy fekete himlős öregembert.
Két hét múlva megjelentek a tünetek a fiatalemberen. Messziről nézték, óvatosan kerülték a többiek, akik szerencsére nem fertőződtek meg.
Ahogy közelítettek Tadmor városához, egyik este teljesen váratlanul megjelent három ember, és csatlakozott hozzájuk. A csillagászoknak nem tetszett, ahogy vizslatták őket, a tevéiket, málháikat. Éjféltájt egyenként elosontak, majd tisztes távolban ügetőre fogták a tevéket. Telihold volt, jól látták az útirányt. A homokos talajról elfordulva egy köves szakaszon irányt váltottak. Döbbenten látták, hogy a beteg társuk egyenesen továbbmegy, hiába szólítgatták, hogy jöjjön velük. Egy domb mögé értek, és felhő is jött a hold elé, megálltak, hogy kissé megpihentessék a hajszolt tevéket. Egyszerre felbukkant a három ember az éjszakában, majd a társuk nyomát követve eltűntek a szemük elől. Azonnal felszedelőzködtek, a karavánt jóval megelőzve érkeztek a városba.
Este imát mondtak önfeláldozó társukért.
Aztán Damaszkusz felé indultak. Sikeresen csatlakoztak egy másik, egészen Jeruzsálemig tartó karavánhoz.
Damaszkuszban csak egy napos pihenőt tartottak, és már szedelőzködtek, amikor indulás előtt nem sokkal az öreg, zsidó származású csillagász leült a többiekkel szemben, és elmondta, hogy erős hátfájása miatt nem bír tovább menni. Nem valósul meg régi álma, hogy a Babilonba hurcolt zsidó nép leszármazottjaként visszatérhessen egyszer elei földjére. Talán meghalni.
Akkor értették meg, hogy miért beszélt napok óta az őseiről, a vallásról, az írásaikról. Júdeáról, és a rómaiak elnyomásáról, és főleg a messiás-várásról, melynek híre eljutott a Babilonban maradt rokonokhoz.
Hárman mentek tovább. Már nem beszéltek a társaiknak a csillagokról. Ahogy besötétedett, az éjszakai égboltot nézték. Múlt az idő, Marduk és Ninutra, a két vándorcsillag egyre inkább megközelítette egymást. Erősen benne voltak az őszben. Az utazók már türelmetlenek voltak. Néha elővették a százszor megnézett ékírásos, égetett agyaglapot, és számolták a napokat.
Végre megérkeztek Jeruzsálemhez, és felvették a marduk-papok ősi, díszes ruháját, és a város kapujához érve az egyikük, aki beszélte a héber nyelvet, elmondta az őröknek, hogy a helybéli papokhoz mennek.    

Az őrök azonban Heródeshez kísérték őket, aki már tudott az érkezésükről, sőt, jövetelük célját is ismerte. Elmondták neki a hét évvel azelőtti csillagfejtés részleteit. A közelben álló papok, tudósok megértették, és komolyan bólogattak. Heródes hozzájuk fordult. Egy öreg végül azt javasolta, hogy ha király utódjáról van szó, akkor Dávid király apjának lakhelyére, Betlehembe kellene menni a csillagászoknak. A fejedelem elküldte a babiloniakat, de megparancsolta nekik, hogy mindenképpen térjenek vissza hozzá, és mondják el küldetésük eredményét.
Mire megszabadultak a fejedelemtől, már erősen sötétedni kezdett.
Látták esti felkeltében Mardukot, és közvetlenül mellette Ninurtát is az állatövi fény csúcsán. A kiszámított együttállás hibátlan pontossággal következett be a tervezett időben, november közepe előtt. Ott voltak a céljuknál, de nem érték el azt, amiért jöttek.
Már majdnem beértek Betlehembe, amikor észrevettek néhány beszélgető pásztort az összeterelt állatok közelében. Röviden csak annyit mondtak, hogy egy gyermeket keresnek, akinek éppen akkor kellett megszületnie. A pásztorok örömmel újságolták, hogy a szélső házban valóban van egy újszülött. A különös idegenek a pásztorok kíséretében odamentek a házhoz, beléptek a szélső helyiségbe, és a pislákoló fénynél meglátták, hogy íme, ott van a gyermek.  

Az USA-ban, az Echelon nevű cégnél azzal a különleges feladattal bíztak meg néhány csoportot, hogy kutassanak fel valamilyen pozitív személyiséget a legnehezebb internetes útvonalon, a 9-10-es, tehát a maximumot megközelítő nehézségi fokkal. A feladatot 2013. január 1-ig teljesíteni kell. Mintha éles helyzet lenne. A kód pedig adott, bármilyen nyelven is hangozzék, és ez a szó a „csillag”.
Három iraki fiatalember, és két, magyar származású nő alkotott egy csapatot. Végül ezt a nyelvet választották munkájukhoz.
Először megtalálták Szegeden a Csillag-börtön honlapját. A nehézségi fok megközelítette a tízest, de nem jártak eredménnyel.
Másodjára kevésbé ismert nevet kerestek. Csillaghang Rádió. A honlapon olvasható volt a Campaign For Courtesy mozgalom neve, és egy lista. Kiemeltek egy személyt, egy képviselőnőt, vele kezdtek foglalkozni, de abbahagyták, mert az elérés nehézségi foka ötös volt.
Eldöntötték, hogy először a „lehetetlen” elérési útvonallal foglalkoznak.
Közben az egyik nő váratlanul elutazott Izraelbe. Betegségről beszélt a kolléganője. Ezzel bizonytalanná vált a magyar nyelv használata, de már nem tudtak váltani.
Milyen települést keressenek? A térségben például Jeruzsálem biztosan nincsen, hasonlót sem találtak. Nincsen? Erre mondta a kolléganőjük, hogy van egy olyan falu az ukrajnai Kárpát-alján, amit Nevesincsnek írnak. Egyszerre felvillanyozódtak, hiszen ilyen különös, kemény feladatot biztosan nem talált senki sem a cégnél.
Teljes sikertelenség következett. Nem volt a faluban internet, legalábbis nem tudták kideríteni. Kitalálták, hogy a Nagyberezna nevű közigazgatási székhelyen érdeklődnek. Küldtek egy mailt, amire csak hetek múlva érkezett válasz. Egyvalakinek van internete, aki sűlyos beteg rokonánál élt egy ideig a Nevesincs faluban. Beszél angolul. De már nem lakik ott.
Ugyanakkor Nagybereznáról megkérték őket, hogy jelezzék vissza, ha sikerült megtalálni az illetőt.
Ugyanazon a napon a kolléganőjük elmondta, hogy áthelyezték. Egyúttal figyelmeztették az egész társaságot, hogy óvatosabban kommunikáljanak, mert az általuk küldött mail nyomán kibertámadás érte a céget Moszkvából. Valószínű, hogy a háttérben még élnek a régi kapcsolatrendszerek, és az ukrajnai járásközpontból valaki informálta a régi kollégákat Moszkvában.
Ez elég elkeserítő volt. És az is, hogy ezen a sokat ígérő vonalon a „csillag” kód használata nem sikerült.
Azért egyszer összejött a három fiatalember, és a kevésbé kontrollálható skype használata mellett döntöttek akkor, amikor megpróbáltak kapcsolatot teremteni a nővel. Egész jól beszélt angolul. Knyahinya nevű faluban él. A magyarországi Ökumenikus Szeretetszolgálatnál dolgozott. Erre felvillanyozódtak az iraki fiatalemberek. Pozitív személy, félsiker  – mondta az egyikük.
Elkezdtek érdeklődni a munkája iránt. Jól elbeszélgettek. Majd megemlítették, hogy a járástól kapták az elérhetőséget, erre a nő váratlanul megszakította a vonalat.
Aztán többször próbálták hívni a nőt, de nem sikerült.

Karácsony előtt megbeszélték a fiatalemberek, hogy időnként ránéznek a gépre, hátha elérhető lesz a knyahinyai nő. Egyikük felvetette, hogy valami ajándékot kellene küldeni, mert végül is beszéde alapján nagyon szimpatikus, kedves teremtés volt. Bizonyos mértékig önmagukat okolták, hogy egy felesleges, rossz információval lehetetlenné tették a kapcsolatot.
Rövidesen rájöttek, hogy kizárólag pénzt tudnak küldeni Ukrajnába. Megbeszélték, hogy semmi mással nem foglalkoznak, csak megkérdezik a körülményeit, és azt követően a bankszámlaszámot. Megegyeztek abban is, hogy aki eléri, nagy szeretettel tolmácsolja majd hármójuk jókívánságait.

December 24-én éppen ebédel az egyik fiatalember, amikor a bekapcsolt gépen majd megjelenik a skype-ikon a monitoron. Végre szabaddá válik a nő jelzése, és az iraki férfi azonnal rákattint az ikonra, és meglepetésére válaszol a nő. Bevezetésként elmondja majd, hogy ők hárman irakiak, siíták, de tisztelik Jézus Krisztust. A válaszból derül ki, hogy a nő a férfi szavaiból keveset értett meg, túlterheltek a vonalak. Hallgatva a bizonytalan, szaggatott beszédet javasolja, hogy kicsit később keressék meg egymást.
Az ablakhoz állva nézi majd a hóesést, és Dél-Irakra gondol, az Eufráteszre, melynek vizébe még decemberben is be lehet menni, aztán az öntözőcsatornák partján húzódó utakra, az ott vonuló nyájakra: szülei hazájára.
Egyszerre megszólal majd a telefon, és a volt kolléganője hívja. Ez egyszerűen elképzelhetetlen – mondja kezdésként. Éppen a gyerekeinek mesélt a Betlehembe érkező bölcsekről, a jászolról, az ott lévő állatokról, a három ajándékról, amikor eszébe jutott az egyik, szintén Kárpát-aljai származású barátnője, aki sokat foglalkozik az otthoni dolgokkal. Ő mondta a csodát, hogy Knyahinya neve egy ideig Csillagfalva volt.  Az micsoda? – kérdezi a férfi. A nő véletlenül magyarul mondta a falu nevét.

Ahogy leteszi a telefont, a férfi azonnal hívja a barátait, majd újra leül a számítógép mellé. Egyszerre megváltozik minden. Kis idő múlva kapcsolatot is tud teremteni, és folytatja a beszélgetést. Annyit tud kivenni, hogy elég szegényes házban élnek a magyarul jól beszélő ruszin férjével. Közben az egyik iraki felhívja a volt kolléganőt, hogy megtudja a ruszin szó jelentését. Már a karácsonyi jókívánságokon is túljutottak, amit a nő nagyon kedvesen viszonzott is, amikor a telefonáló férfi hirtelen ötlettől vezérelve megkéri a volt kolléganőjüket, hogy magyarul kérje meg a knyahinyai nőt, hogy diktálja be a bankszámlaszámot, amire pénzt küldenek, és biztosan van ott ATM, fel tudja venni. Majd odatartja a számítógép mikrofonjához a telefont.
Az USA-ban élő nő is beszél a karácsonyi ajándékról, amit majd fel tud venni az ATM-ből. A knyahinyai nő alig ért valamit. A, mint arany, T, mint tömjén – aztán észreveszi magát a telefonáló, helyesbít – T, mint Tamás, és M, mint Máté. Egy ideig nem érkezik válasz, majd odaátról elkezdik mondani a számokat.

A hajdani Csillagfalva egyik legszélső házában a nő kikapcsolja a számítógépet. A hóból behozott macskák, és kutyák a nagyhangú beszéd után megnyugodva lefekszenek. A férj csodálkozva nézi szép, fiatal feleségét. A nő elismétli az egész beszélgetést. Azt is, hogy még angolul kérte az iraki fiatalembert, hogy mégse jelezzék vissza a járási hivatalnál, hogy megtalálták őket.
– Jobb, hogy addig nem vagyunk itthon, amíg ott elfelejtik a dolgot. Menjünk el a rokonaidhoz Magyarországra. Ahogy vállalni tudod majd az utat, kis hercegnőm – kedveskedik a férj.
Egyszer csak nyöszörögni kezd az aznap született kisbaba a másik szobában. A férj behozza, odateszi felesége karjai közé. Még nem tud szopni, csiklandozni kell a szája szélét, aztán igen halkan szuszogva egészen kevéske tejet tud csak enni. Az anya boldogan nézi, majd arra gondol, hogy emlékezetében meg kell őriznie a három iraki férfi jókívánságát, kedvességét, és egyáltalán azt, hogy fia születése napján megkeresték őket.
Közben az apa hirtelen gondol egyet, visszamegy a másik szobába, és az egyik szekrény polcáról felvesz egy barna követ, amit valamelyik őse talált a legelőn pásztorkodva, a sok száz darabra széthullott, híres knyahinyai meteorit egyik darabját. Odateszi a babaágy fejéhez. Mosolyogva nézi, miközben azon gondolkodik, hogy vajon miért éppen őket találta meg a három iraki ember…

Megjegyzések az első részhez:
Marduk és Ninurta mai elnevezéssel Jupiter és Szaturnusz.
A fél év alatt háromszor történő együttállás (konjukció) 854 évenként ismétlődik meg. Időszámítás előtt 7-ben - Jézus valószínűsíthető születési évében - volt ilyen jelenség márciusban, szeptember 15-én, és november 12-13-án. 
(Forrás: Teres Ágoston Biblia és asztronómia. )

Második részhez:
Nevesincs falu Szolyva és Volóc között van.
Knyahinya jelentése magyarul „hercegnő”.
A meteorit leírása:
Knyahinya (Csillagfalva)
Katalógusnév: Knyahinya
Lelőhely: Knyahinya (Csillagfalva, Ung vm.) Sztricsava, Nagybereznai járás, Kárpátaljai terület, UKR
Koordináták: É 48° 54'; K 22° 24'
Hullott/talált: Hullott
Hullás ideje: 1866. 06. 09., 17:00
Típus (1. szint): Kő
Típus (2. szint): Kondrit
Típus (3. szint): Normál kondrit
Csoportjel: L5
További adat: Breccsás
Földet ért tömeg: 500 kg
A meteort ábrázoló, korabeli rajz a szemtanúk leírása alapján készült. 

Az előbbi két elbeszélés hosszabb, eredeti változata. 

A web-oldalt készítette: Dr. Zengő Elemér. Ugrás az elejére